Évekkel ezelőtt, mikor friss gyógymasszőri oklevéllel elkezdtem ezt a csodálatos hivatást, azt gondoltam én vagyok a masszőrök non plusz ultrája az oklevelemmel.
Aztán jött a valóság, és rá kellett jönnöm, hogy az iskolában kaptunk ugyan egy jó alapot, de ez közel sem a szakma csúcsa, ahoz, hogy minél hatékonybban tudjam a vendégeim egészségét szolgálni, ez a hivatás is a folyamatos tanulásról, megtapasztalásról, gyakorlásról szól.
A mögöttem levő években igyekeztem a sok tanfolyamból olyanokat kiválasztani, melyekkel a legtöbbet tudom, a hozzám segítségért fordulókért, tenni.
Az újabb és újabb ismeretek megszerzése folyamatosan csiszolta technikámat, valamelyik lágy technika, valamelyik drasztikusabb, mindegyik más, és másként is hat.
Kezeléseim során igyekszem szintetizálni a rendelkezésemre álló tudásanyagot és egy olyan masszázst, kezelést össszeállítani, ami legjobban passzol a vendég személyiségéhez, problémájához, az éppen akkori pszichés állapotához.
Ma már tudom, hogy ami egyik embernél működik, az nem feltétlen fog a másiknál is működni, de szerencsére van már akkora "eszköz táram", hogy nagy valószínűséggel megtalálom azt, ami az adott esetben, ott és akkor hatékonynak fog bizonyulni.
Fontosnak tartom a masszőr és a vendég folyamatos kommunikációját, hogy a páciens mindig biztonságban érezze magát, hogy tisztában legyen vele, mit miért csinálunk és mire számíthat utána, és mi az, amit ő maga meg tud tenni a saját egészsége érdekében.